Üvegházhatású gázok csökkentése

Az energiafordulat az éghajlatváltozás elleni küzdelem központi eleme. Közös cél, hogy fenntartható módon határokat szabjanak a klímaváltozás emberre, természetre és gazdaságra gyakorolt hatásainak. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) számításai szerint a Föld hőmérséklete legfeljebb 2 Celsius-fokkal emelkedhet meg az iparosodás előtti időszakhoz képest. Pontosan ezért kerülhet a légkörbe csupán már csak egy bizonyos mennyiségű üvegházhatású gáz. Mivel ennek 65%-a már a légkörben található, nagy ívű nemzetközi és nemzeti intézkedések szükségesek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.

éghajlatváltozási célkitűzések és előrelépések

az üvegházhatást okozó gázok tervezett és elért csökkentése

Hol jönnek létre üvegházhatást okozó gázok?

Minden mérőszám CO2-ekvivalens millió tonnában, 2014

A szén-dioxidnak van a legnagyobb hatása az éghajlatváltozásra, ami mindenekelőtt a fosszilis tüzelőanyagok égetésével szabadul fel. Németországi és nemzetközi szinten is az üvegházhatású gázok több, mint egy harmada az erőművekből származik. Az éghajlatsemleges forrásokra történő átállás és a megújuló energiaforrások éppen ezért az éghajlatvédelem központi elemei.
Németország már 1997-ben, a Kiotói Jegyzőkönyv aláírásával kötelezte magát, hogy 1990-hez képest 2012-ig 21%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Azóta jelentős előrelépések történtek: 2017-ben a megvalósított csökkentés már elérte a 28%-ot. Ahhoz, hogy egy milliárd eurót kigazdálkodjanak, a németországi vállalkozások ma már csak fele annyi üvegházhatású gázt termelnek, mint 1990-ben.
2030-ig Németország további jelentős erőfeszítéseket fog tenni, és csökkenteni fogja az üvegházhatású gázok kibocsátását országosan legalább 55%-kal. 1990-hez képest 2050-ig akár 80̶95%-kal is csökkenhet a kibocsátás. Ezek a nemzeti csökkentésre vonatkozó célok európai és nemzetközi éghajlatpolitikai intézkedésekben gyökereznek: az EU állam- és kormányfői elhatározták, hogy 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátását 20%-kal, 2030-ig pedig legalább 40%-kal csökkentik. 2015 decemberében 195 állam fogadta el a Párizsi Egyezményt. Ezek az országok a saját éghajlatvédelemre vonatkozó célkitűzéseikkel még ebben az évszázadban megpróbálják 2 Celsius-fok alá szorítani a globális felmelegedést.

Hogyan csökkentette Németország az üvegházhatású gázok kibocsátását?

Minden mutatószám CO2-ekvivalensben millió tonnában

Az európai éghajlatvédelem egyik központi eszköze a kibocsátás-kereskedelem, ami szigorúan megszabja a résztvevők számára az összes károsanyag-kibocsátás felső határát. Ez kötelező érvényű a jelentős üvegházhatást okozó államok számára, és az energiagazdaságból és iparból származó CO2-kibocsátás nagy részét magában foglalja. A vállalkozásoknak minden tonna üvegházhatású gáz kibocsátását megfelelő mennyiségű kibocsátási egységgel kell fedezniük. Amennyiben ez a mennyiség nem elég, kibocsátási egységeket vásárolhatnak, vagy éghajlatkímélő technológiákba fektethetnek be. Így ott csökkentik a CO2-kibocsátást, ahol ez a legelőnyösebb. 2030-ig a kibocsátás-kereskedelem által legjobban érintett szektorokban 2005-höz képest 43%-kal kevesebb üvegházhatású gázt kellene kibocsátani.
Azért, hogy Németország elérhesse a csökkentési célkitűzéseit, a szövetségi kormány elfogadta az „Aktionsprogramm Klimaschutz 2020” (Akcióprogram Éghajlatvédelem 2020) és a „Klimaschutzplan 2050” (Éghajlatvédelmi terv 2050) című dokumentumokat. Az akcióprogram különböző intézkedéseket foglal magában az energiahatékonyság növelésével, és a közlekedés, ipar és mezőgazdaság éghajlatkímélőbb fejlesztésével kapcsolatban. Az éghajlatvédelmi tervbe az egyes szektorokat, mint például az energiagazdaságot vagy ipart célzó hosszú távú CO2-csökkentési célok kerültek bele.